<br /> Legelső élményünk, még születésünk előtti időszakból, hogy halljuk anyánk szívének szabályos, ritmusos dobbanását, érezzük minden mozdulásánál, ahogyan ringatózunk. Körülvesz minket, körülölel a biztonságot adó anyaméh. Valaha az újszülött gyermek első játéka volt, hogy anyja az ölébe vette, ringatta, megérintgette, testrészeit megnevezte egy rövid mondóka segítségével: Ezek a játékok mintegy a folytatását jelentik az anyaméhbeli élményeknek. Újra és újra felidézik a gyermekben azt a jó, biztonságos állapotot, közben segítik az átmenetet, gyengéden átvezetnek a kinti világba.
Anyaként fedeztem föl az ölbeli játékokat... Megértettem, hogy e játékok legalább annyira jók a gyerekkel játszó felnőtt számára is, hiszen megadják az együttjátszás élményét, gazdagítják, elmélyítik, meghittebbé teszik érzelmi kötődésünket.
Gyorsan változó világunk magával hozza a játékkultúra átalakulását is, hiszen a gyermeki játék minden korban a maga sajátos módján megtestesíti azt az elvárást, amelyet a felnőttek világa a gyermekek felé megfogalmaz. A gyermek akként játszik, amilyen felnőttként szeretné látni majd őt környezete, ha megnő. Az ölbeli játékokat ma mind kevesebb szülő, nagyszülő ismeri és játssza gyermekével, unokájával.
Hosszú évek termése az a játékgyűjtemény, amelyet e kötetben közzé teszek, s hozzá mindaz a tudás és tapasztalat, amit a saját gyermekeimmel való játszás, és mások tanítása során az ölbeli játékokról szereztem.
Ajánlom ezt a könyvet mindazok számára, akik gyermeket ringatnak az ölükben.
