Lajtha László 1940 decemberében és 1941 januárjában gyűjtött először Széken, ekkor készültek az MH jelzetű fonográf-, majd 1941 februárjában Budapesten a hanglemezfelvételek, amelyekből a Patria kiadások készültek. Lajtha még több mint egy évtizedig dolgozott az anyag lejegyzésén és közreadásán.
Az akkori technikai lehetőségek és a dallamközpontú gyűjtői szemlélet miatt a a stúdióban a széki muzsikusok nem hagyományos tánczenei folyamatot játszottak, hanem csak rövid, előre megbeszélt darabokat. Az azóta folytatott gyűjtések birtokában, valamint az egész zenei és táncfolyamat együttes megértésére irányuló szemlélet miatt érezte fontosnak Virágvölgyi Márta, hogy az alapvető fontosságú Lajtha-gyűjtést újból lejegyezze, és ellássa a hegedűsök számára fontos technikai jelekkel (ujjrend, kötések, vonókezelés).