<br /> “Az elmúlt 50 évben Magyarországon három generáció nőtt fel a Kaláka dalain, pontosabban az adott korosztálynak szóló megzenésített verseken. Márpedig nincs célravezetőbb módja az irodalmi nevelésnek, pontosabban az irodalomra nevelésnek, mint amikor zenén keresztül történik. A költészet évezredeken keresztül hangzó műfaj volt, és aki kisgyerekként megleli örömét az énekelt versekben, az később könnyebben merül el leírt irodalmi szövegekben is.
Ezért mondom én, hogy a Kaláka az irodalom kapudrogja. Akit háromévesen zenével és dallal sikerült versfüggővé tenni, az később sem tud lejönni róla, mindig újabb és újabb verset, novellát, regényt akar. Nagyobb eséllyel lesz boldog felnőtt, mert élete bármelyik pillanatában fel tudja használni az irodalomba tömörített érzelmi tapasztalatot. Ha pedig az iskolás évek kizárólagosan papírközpontú irodalomoktatását sikerül átvészelnie, akkor a leírt sorok élvezete mellett felnőttként is vágyódni fog a megzenésített versekre. És ez végre egy olyan dolog, amiben nekünk, magyaroknak őrült szerencsénk van. Mert immár fél évszázada itt van nekünk a Kaláka és az általuk megzenésített ezernél is több vers. Köszönet érte!” – Nyáry Krisztián
Békabúcsúztató
- Áprily Lajos: Őszi rigódal
- Örkény István: Fiaink
- Lackfi János: Patikusdal (ad notam Arany János: Írószobám)
- Lackfi János: Bornak áldásairól
- Babits Mihály: Cigány a siralomházban
- Szabó T. Anna: Az ég zsoltára
- Oláh János: A nemlét dallama
- Ady Endre: Krisztuskereszt az erdon
- Örkény István: Az óbudai ikrek (Újsághír)
- Weöres Sándor: Fű, fa, füst
- Oláh János: Bornemisza óta
- Weöres Sándor: Amikor még
- Weöres Sándor: Bolero
- Örkény István: Végzet
- Kányádi Sándor: Békabúcsúztató
- Kovács András Ferenc: Hat nandu
- Örkény István: Rossz álom
- Radnóti Miklós: Éjszaka
