<br /> A Felföld magyar dudásait 1910 – Kodály lukanényei és Bartók ipolysági gyűjtése – óta kiséri figyelemmel a népzenekutatás, de azóta a falu igénye a pásztorság hangszereire, a dudára és a furulyára egyre csökkent. Ezért a pásztorok fiai, ha folytatták is az ősi mesterséget, a régi hangszereket már nem vették át apáiktól. Az utolsó dudás, a kivétel, aki mégiscsak átvette a zenei hagyományt, pásztorcsaládba született, egész életében pásztorkodott, a furulya- és a dudazenét apjától és a pásztortársaitól tanulta el. A 20-as években, kisgyerekként még látta, hallotta apja nemzedékét lakodalomban dudálni, a fonókról, disznótorokról, fosztókról nem is beszélve.
Róla, Pál Istvánról szól ez a könyv. A csodával határos szerencsével bukkantunk rá 1992-ben, amikor már ő maga is lemondott arról, hogy dalait valaki még örömmel hallgassa, netán megtanulja. Az azóta eltelt időben felelevenítette régi nótáit, hangszerjátékát és beavatott minket abba a zenei világba, amelyet ő őseitől kapott örökül, és amely a maga élő formájában minden bizonnyal vele enyészett volna el.
A könyvet igyekeztem úgy megszerkeszteni, hogy az elején Pál István életéről, szemléletéről szóljon, vagyis azokról a dolgokról, amelyek a nem zenész olvasót is érdekelhetik, ha kiváncsi rá, ki is az az ember, aki a mellékelt kazettákon furulyál, énekel, dudál, vagy, hogy milyen világ is volt az, amelyik ezen a zenei nyelven fogalmazta meg magát.
Zenei gondolkodásáról a 3., dallamainak rendjéről, eredetéről, a változatok kapcsolatairól a 4 fejezet szól. A továbbiakban a hangszerjáték, a hangszerkészítés fortélyai, az előadásmód kérdései következnek, az utolsó fejezet tehát inkább azoknak szól, akik meg akarják tanulni Pál István zenei örökségét. Itt foglalom össze a hangszerek eredetére, korára vonatkozó adatokat is.
A kazettamellékleteken elsősorban a legszebb, legrégibb dallamokat válogattam össze, de helyet kapott rajtuk néhány olyan dallam is, amely talán nem a legrégiesebb, de nem kevésbé meghatározó része Pál István zenei világának. A megszólaló dallamok többsége énekelve és hangszeresen – furulyán és amikor csak lehet, dudán is – megszólal. Az elhangzó dallamok részletező lejegyzései a könyv végén találhatók. A teljes nótakészletet – az eddig megismert 213 dallamot – vázlatosabb kották mutatják be.
