Augusztus 29-én szombaton egésznapos nyitva tartással várjuk vásárlóinkat!
10.00-től - 18.00 óráig
Egy igazán jó cipőben táncolni olyan, mintha nem is lenne a lábunkon. A legtöbben alapos vizsgálatnak vetik alá a cipőket, mielőtt megvásárolják. Nem véletlenül! Fontos, hogy méretben megfelelő legyen, hogy igazodjon a lábformához (szélesebb vagy keskenyebb fazon), a pánt jó helyen legyen és tartsa megfelelően a lábfejet. Persze a kényelmi szempontok mellett nem feledkezhetünk meg az esztétikaiakról sem. :) Van-e a cipőnek valamilyen díszítése? Sőt, ma már egyre elterjedtebb, hogy nem csatost, hanem különböző fűzős változatokat vásárolnak a táncosok. A fekete szín is sokat veszített dominanciájából, egyre többször keresnek barna, bordó, sőt zöld és kék cipőt is.
A cipővásárlás egy fontos döntés és nem kis befektetés. Éppen ezért fontos, hogy a megvásárolt cipőt megfelelően használjuk, ápoljuk, tisztítsuk, vigyázzunk rá. Ha így teszünk, hosszú időn keresztül kísérhet utunkon a néptánc végtelen birodalmában tett kalandozásaink során.
Először is le kell szögeznünk, hogy az általunk értékesített cipők nem utcai, hétköznapi viselésre készülnek. Ez alól természetesen kivétel a direkt ilyen célra bevezetett "Cipellő", melynek talpa bírja a "flasztert". A néptáncos cipők alapvető feladata viszont, hogy próbatermekben, színpadon, táncházakban szolgálják gazdáikat, ahol a legtöbb esetben parketta vagy balettszőnyeg borítással találákoznak. Ezeknek a cipőknek a bőr talpa rosszul viseli, ha aszfalton, betonon viselik őket, hiszen így nagyon gyorsan elkopnak. A kavicsos felületek ráadásul nagyon könnyen karcolásokat, lyukakat válynak a talpba.
Ezért a magunk részéről nagyon nem ajánljuk a bőrtalpú cipők utcai viselését.
Ahogy fentebb is írtuk, a tánchoz használt cipőket általában nem hordjuk utcán, mégis az egyik legnagyobb veszély a cipőre nézve a nedvesség. Persze nem az elázástól kell félteni, viszont egy két-három órás táncpróba alatt bizony nagyon is megnedvesedhet a cipő a láb izzadásától. Ezt pedig nagyon komolyan kell venni, különben hamar tönkre mehet a cipő.
Táncosként nyilván van tapasztalatunk arról, hogy egy hosszú nap és egy többórás próba után van, aki csak bevágja a cipőjét a táskába és talán még otthon sem teszi ki száradni, de ez a lehető legrosszabb, amit a lábbelijével tehet. Nagyon fontos, hogy minden viselés után megfelelően meg legyen szárítva a cipő, ez a bőr élettartamát is jelentősen megnöveli, illetve a kellemetlen szagok ellen is hasznos. Az is lényeges, hogy a száradás szobahőmérsékleten történjen, szóval eszünkbe se jusson rátenni a forró radiátorra, hogy ezzel meggyorsítsuk a száradást. Tűző napsütésre se rakjuk ki a cipőt. A hirtelen kiszáradás miatt ugyanis a bőr megkeményedhet és berepedezhet, amit utólag már nem lehet jóvátenni.
(ha nem vigyázunk rá, hamar ehhez hasonló repedések jelennek meg cipőnkön)
Amennyiben használunk plusz talpbetétet a cipőben, azt érdemes kivenni a száradás idejére, fűzős cipőknél pedig a fűzőt is érdemes kilazítani vagy akár ki is venni a cipőből. Szárításkor használjunk sámfát vagy formára gyűrt újságpapírt, hogy a cipő megőrizze eredeti alakját. A kitömés egyébként nem csak szárításkor javasolt, hanem tárolás közben is, így a hordástól keletkezett gyűrődések és elhajlások kiegyenesednek. A bőr lábbeli tárolására a legjobb hely egy cipős zsák vagy cipős doboz egy hűvös, száraz, jól szellőző helyen. Kerüljük a dohos szobákat és az autó csomagtartóját.
Ha ezeket a lépéseket követed, már nagyon sokat tettél cipőd „egészségéért”. De természetesen ez még nem minden. A cipő rendszeres ápolása ugyanúgy a mindennapok része kell legyen, mint a személyes higiénia. Tánccipőről lévén szó, viszonylag ritkán fordul elő, hogy komolyabb szennyeződések (sár, sós hólé, stb.) kerül a cipőre. Ha mégis ez a helyzet, akkor a korábban szakszerűen megszárított cipőről kefével távolítsuk el a szennyeződéseket. Ha szükséges, akkor egy enyhén nedves ronggyal át lehet törölni a cipőt a maradék kosz eltávolításához.
(Utcai viselésre vásárolt Cipellők esetén erre a műveletre nyilván gyakrabban szükség lehet.)
A következő lépés a bőr ápolása. Itt elsősorban ne a széles körben elterjedt tubusos-szivacsos gyorsápolókra gondoljunk. Sajnos ezek összetétele hosszú távon egyáltalán nem használ a bőrnek, mert szilikontartalmuk kiszárítja azt. Így lehetőleg kerüljük alkalmazásukat. Inkább hagyományos, tömörebb szerkezetű, méhviasz tartalmú cipőkrémet használjunk, amellyel a varrásokat is nyugodtan bedörzsölhetjük. A készítmény puhítja a bőrt, természetes fényét visszaadja, felületét simítja és víztaszító réteggel vonja be. Száradás után puha szőrű kefével fényesítsük ki a bőrt.
Utolsó gondolatként meg kell említenünk a cipő kellemetlen szagát, ami folyamatos használat, illetve rendszeres beleizzadás után szinte elkerülhetetlen. Ennek leküzdésére egyrészt sok házi praktika is bevethető. Vannak, akik a szódabikarbónára esküsznek és azt szórják bele éjszakára a cipőbe, mint ahogy a hintőpor áldásos hatása is közkeletű vélemény. Mások vaníliakivonatba mártott vattapamacsot tesznek a cipőjükbe és még olyan is akad, aki zokniba csomagolt macskaalommal próbálja begyűjteni a kellemetlen szagokat. Ezek bármelyikét ki lehet próbálni és használni, ha beválik.
Ezek mellett természetesen ma már rengeteg boltban kapható termékkel is küzdhetünk a probléma ellen, mint a Kellékboltban is kapható cipőszagtalanító.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a cipő meghálálja a kellő törődést és odafigyelést és jelentősen meghosszabbítható az élettartama!
