<br /> Sebő Ferenc gondolatai:
Lajtha László "Dunántúli táncok és dallamok" című hangszeres népzenei monográfiájának második kötete kiadatlan maradt a szerző halála miatt. A kézirat - kiadásra előkészítve - felesége birtokában volt és a Lajtha hagyaték többi iratával együtt a Hagyományok Háza archívumába került. A fennmaradt levelezés tanúsága szerint az özvegy több kísérletet is tett, hogy a kiadás létrejöjjön, de mint a tények mutatják, ez nem sikerült.
Mikor Lajtha László örökösétől feldolgozás céljából megkaptam a hagyaték népzenei részét, ez az iratcsomó is a kezembe került. A főszöveg, vagyis a lejegyzett hangszeres darabok letisztázott partitúrái beszámozva, kiadásra előkészítve egy csomagban voltak. A hozzátartozó jegyzetanyagról viszont már nem találtam végleges tisztázatot. Lehetséges, hogy a kiadót éppen ez, a munka befejezetlensége riasztotta el annakidején a közreadástól. Bár a jegyzetek összeszedése nagyon körülményesnek ígérkezett, mégis úgy gondoltuk, hogy ez a munka megéri a fáradságot, ha Lajtha 1962-ben megjelent hangszeres monográfiáját így teljessé tehetjük.
Munkatársam, Puskás Katalin áldozatos munkájának köszönhetően a fellelhető adatokból kinyerhető jegyzetanyag viszonylag teljessé vált. A kottaanyagot grafikázó Németh Pál gondos zenei ellenőrző, javító munkája szintén jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ez a kézirat eljuthasson a publikálásig.
A kötet lektora, Sárosi Bálint sok ellentmondásra hívta fel a figyelmünket. Tanácsainak nagy részét köszönettel hasznosítottuk. Örömmel illesztettük be a jegyzetanyagba az általa készített dallamtípus-lejegyzéseket, amelyek megkönnyítik a dallamok keresését, azok gyakorlati használatát. Természetes dolog, hogy sem kiegészíteni, sem mai tudásunk alapján kijavítgatni nem akarhattuk ezt a 42 éve lezárt munkát. Egyszerűen arra törekedtünk, hogy a ránk maradt kézirat lehetőleg a szerző eredeti szándékai szerint kerüljön napvilágra, mindazok számára, akik tanulmányozni szeretnék ezt a gyűjteményt, akár gyakorlati muzsikálás, akár további kutatások céljából. A közreadás formáját, módszereit tehát a szerző jegyzi. Lehet ezeket vitatni, de csak most, hogy már megjelent.
