<br /> A betyárokat ábrázoló játszma 32 lapos, római számokkal és figurákkal, német színjelzőkkel jelzett hagyományos magyar kártya.
Motívumvilága a magyar díszítőművészeten alapul, lapjain Vargyas Ildikó, gyergyóalfalvi képzőművész a betyárok világát idézi meg.
Bár e világnak már a 19. század végén bealkonyult, a nép ajkán fennmaradt dalainknak, balladáinknak és mondáinknak köszönhetően ma is élénken él a magyarság tudatában.
A 19. századi Magyarországon a betyárvilág három területre: az Alföld egészére, a Dunántúl középső és déli részére, valamint a történeti Gömör egy részét is magába foglalva a Felvidék déli, az Alfölddel határos sávjára terjedt ki.
A betyárkártya figurás lapjai is többé-kevésbé ezt a felosztást követik. A királyokon alföldi lovas betyárok, a felsőkön bakonyi duhajok szerepelnek, míg az alsókon vegyesen somogyi, nógrádi és a Felvidék déli határvidékén tanyázó betyárok láthatók.
A kártya tök színjelű, számozott lapjain egy olyan, több változatban is ismert népdal kel életre, mely nevezetes bakonyi betyárunknak, Sobri Jóskának börtönbéli szerelmi kalandját meséli el, míg a piros számozott lapokon egy Rózsa Sándorról és Petőfi Sándorról szóló történeti monda elevenedik meg, melyet Gunda Béla etnográfus Kisszénáson jegyzett le néprajzi gyűjtőútján, Plesóczky György számadó gulyástól.
Az ász lapokon a már Tell kártyán sem újdonságnak számító évszak allegóriák láthatók, azonban képi világa merőben más, a hagyományos magyar paraszti világot idézi: a tavaszt egy torockói viseletbe öltözött, kezében bárányt ölelő, az őszt egy kalotaszegi ruhát viselő, ölében szőlőfürtöket tartó leány jelképezi, míg a nyarat egy alföldi aratási jelenet, a telet pedig pihenő lován üldögélő, pipázó csikós jelzi.
A lapok mellett egy ismertető is található a kártya dobozában, mely a kártya történelmébe és a betyárok életébe nyújt rövid betekintést."
