<br /> A tamburazenekar a XIX. század második felétől az 1960-as évekig gyakori és népszerű zenélési forma volt Magyarországon. A tamburazenekarnak tagja a könyvben tárgyalt hangszer is. A kötet anyagának összeállításakor az a szándék is vezette a szerzőt, hogy a magyar tamburákról, tamburázási szokásokról szóló szerény terjedelmű irodalom ismertebbé váljon. Így most az alapműnek számító, 1964-ben kiadott monográfia legfontosabb fejezetei mellett a tamburáról szóló frissebb írások is a szélesebb közönség elé kerülnek.
A könyv azoknak is szól, akik valamilyen okból kikerültek a zeneoktatás intézményes rendszeréből, de továbbra is a zene közelében szeretnének maradni. Így találnak rá a népzenére, amelynek tanulása és művelése Magyarországon részben napjainkban is megőrizte mozgalmi jellegét. Mindenképen hasznos lehet tehát azoknak a gyakorló – többnyire önképző – népzenészeknek, akik a három- és négyhúros brácsa mellé választják harmadiknak a tamburabrácsát, vagy olyan hegedűsöknek, akik kiegészítő hangszernek veszik fel azt. Ezzel együtt a könyvet természetesen a népzenét művészeti iskolákban tanulók és oktatók is hasznosítani tudják. A mellékelt hanglemez túlnyomórészt a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének gyűjteményéből származó zenei anyagot mutat be, amely első sorban a magyar tamburazenéről nyújt történeti és stílusbeli keresztmetszetet.
