Rólunk

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal, néptáncos házaspár, akik elindultak szerencsét próbálni. A csepeli menyecske éppen végzős néprajz hallgató volt, aki beadta jelentkezését néptáncpedagógiára, a zsámbéki ura meg egy kisvállalkozó családból származó közgazdász volt. Gondolták, olyan fába vágják a fejszéjüket, amilyet még nem látott a világ…

 

Így kezdődhetne a Néptáncosok kellékboltjának története, amely idén már a népmesébe illő hetedik éve szolgálja ki a néptáncmozgalom apraját-nagyját, amatőrjeit és profijait egyaránt. A 2004-es nyitás előtt már két-három évvel megfogant a kellékbolt ötlete, amely egy gyermekkori álom ihletett: „Jaj, de jó volna egy kis üzlet, ahová a fellépések előtt beszaladhatnánk, hogy megvegyük a fehér harisnyát, a karaktercipőt meg hullámcsatot és nem kellene ide-oda rohangálnunk!” Ez valamikor a ’90-es évek elején ütött szöget a fejemben, amit aztán, mint valami féltve őrzött titkot, nem mondtam el senkinek…A kereskedelmi múlttal, közgazdász végzettséggel és vállalkozói vénával megáldott férjem félévente azon sopánkodott, hogy „valami saját vállalkozásba kellene kezdeni”, de nem akarja megnyitni Budapest 625.papír-írószer üzletét. Kellett egy jó ötlet! A sokadik ilyen kirohanásánál „ne röhögj ki” felszólítással előhozakodtam féltve őrzött gyerekkori titkommal. Ekkor felcsillant a szeme és azt mondta: Ez jó! Próbáljuk ki és majd kiderül, hogy életképes-e vagy sem? Két évig csak tervezgettünk, gyűjtöttük az öleteket „a nagy sárga füzetbe”, majd 2004-ben belevágtunk. A megspórolt ösztöndíjból és fizetésből, meg némi baráti-családi kölcsönből megnyitottuk A Néptáncosok kellékboltját. (Két héttel Dorka lányunk megszületése előtt „született” egy boltunk is.) Az első bérelt üzlethelyiségünk az újlipótvárosi Radnóti utcában volt, egy 22 négyzetméteres kis boltocska, két szekrénnyel meg egy pulttal berendezve- ma már megmosolyogtató árukészlettel. De mi rettenetesen büszkék voltunk rá, hiszen „ez az első és egyetlen”, a mi ötletünk! Az első év gyötrelmes volt, kezdetben napokig nem jött be senki, miközben a bérleti díjat ki kellett nyögni valahogy. A sajnálkozó rokonság „jó tanácsai” ellenére mi kitartottunk és bíztunk benne, hogy egyszer csak bejön a számításunk.

Két év múlva helyhiány miatt már egy nagyobb helyiségre volt szükségünk, ekkor átköltöztünk a Katona József u.22. szám alá, a kétszer nagyobb üzletbe. Nőtt a kínálatunk, kiderítettünk újabb beszerzési forrásokat, nőtt a vevőkörünk, így a forgalmunk is. Ekkor még mindig családi erőből, főállású munkahely mellett üzemeltettük az üzletet és egy év elteltével már volt alkalmazottunk és a férjem már csak a vállalkozásunkban dolgozott. Vidéki vásárlóink bátorítására 2008 tavaszán egy „fióküzletet” nyitottunk Miskolcon abból a megfontolásból, hogy így az északkelet- magyarországi nagy táncműhelyek és a hozzájuk tartozó AMI-k számára elérhetőbbekké válunk. Amilyen nagy hévvel vetettük bele magunkat, olyan nagy anyagi veszteséggel és fájó szívvel kellett azt bezárnunk másfél év elteltével. Letettünk az országos hálózatról. Helyette megújult a honlapunk (www.neptanckellek.hu) és elindítottuk a webshopot is.

Új szolgáltatást indítottunk: bizományosi keretek között bevesszük a használt, kinőtt lábbeliket és a megunt, kihízott viseletdarabokat 10 százalék közvetítői jutalékért cserébe. Elindítottuk a törzsvásárlói programot is, melynek keretében a vásárlásért kapott pontokat ajándék cd-re, bársonycipőre lehet beváltani.

Új profillal is bővültünk, kiadóként olyan kiadványokat jelentettünk meg eddig, amelyre szakmai igény mutatkozott. Kiadtuk az önálló néptánctanulásra szánt Mezőségi páros táncok dvd-t, az oktatók önképzését megcélzó Molnár-technika dvd-t Ónodi Béla szerkesztésében és Budainé Balatoni Katalin: Így tedd rá! c. óvónőknek szánt könyvét.

Főtámogatóként- és félig-meddig rendezőként is- 2010 és 2011 tavaszán hozzájárultunk egy új együttesi fórum, az Authentica Néptánctalálkozó megrendezéséhez, amelyre mind két alkalommal Csepelen került sor 13-14 együttes és neves szakmai zsűri részvételével. (www.authentica.csepelte.hu)

A kellékbolt ismertsége egyre csak nőtt, nőttek az igények is, így az alkalmazottak száma is. Az üzlet eladótere gyakorlatilag már raktárként funkcionált.

És ekkor elérkeztünk az újabb költözésig. A harmadikig. Mint a népmesében. 2011 júniusában három sarokkal arrébb, a Katona József 21. szám alatt egy 150 négyzetméteres félszuterén helyiségbe költöztünk. És ekkor jött ám az igazi népmesei fordulat! Már nem csak mint kereskedelmi egység nyitottunk meg! Saját rendezvénytermet alakítottunk ki FOLKKUCKÓ néven, amelyben különböző, a népi kultúrát népszerűsítő programokkal várjuk a városlakókat. Jelszavunk: Folklórt mindenkinek! Vannak rendszeres foglalkozásaink: ovis néptánc, kezdő néptánc felnőtteknek, Babázó néven mondókaklub kisgyermekes anyukáknak, de van Dúdoló népdalklub is olyan neves előadók (és régi kedves egyetemi barátnék) vezetésével mint Szalóki Ági és Bognár Szilvia. Jeles napokhoz kapcsolódva hétvégenként családi programokat rendezünk például a Népmese napja alkalmából, Dömötörkor, Mártonkor, Aranyvasárnap, amikor is kézműves foglalkozással, előadással, játékkal és tánccal várjuk az érdeklődő kisgyermekes családokat. Missziós tevékenységünket beteljesítendő szeretettel adunk helyet térítésmentesen fiatal zenészeknek is, akik így egy kisebb közösség előtt adhatnak számot tudásukról vagy mutathatják be új lemezüket. Az első ilyen alkalom október 13-án lesz, vendégünk a Zagyva Banda. Hát ezek csak ízelítők a Folkkuckó életéből, a többi programról, lehetőségről a www.folkkucko.hu-n lehet tájékozódni.

A néptáncos társadalom hál’Istennek egyre csak nő és nő azoknak a száma is, akik a mindennapjaik során a népi kultúra, a népművészet felé fordulnak. Így bőven van még feladatunk, a felmerülő igényeket folyamatosan igyekszünk kielégíteni mind a kellékboltban, mind pedig a Folkkuckóban.

Igyekszünk haladni a korral, van emblémás vászontáskánk, vannak logóink, van hírlevelünk és fent vagyunk a facebookon is. Továbbra is szeretettel várjuk a régi és az új vásárlóinkat és a folklór rajongóit! Lassan a történet végéhez érkeztünk (de remélhetőleg nem a Kellékbolt történetének a végéhez) és akár stílusosan azt is írhatnám, hogy „ boldogan élnek, míg meg nem halnak.”

birds